Tom Wathe írói oldala

2018.aug.15.
Írta: H. Tomi 11 komment

Hogyan válaszd ki a könyved címét?

A könyv címének kiválasztása a legnagyobb szívás, amivel előbb-utóbb minden (wannabe) írónak szembesülnie kell.

Komolyan. 

Olyan, mintha egyetlen mondattal kellene leírnod az egész könyved lényegét. Legyen frappáns. Legyen figyelemfelkeltő. Legyen tömény. Adja el a könyvet.

Agyrém.

Mégis sokan megcsinálták. De hogyan?

write-593333_1920_1.jpg

Tovább

Shameless US

Előrebocsátom, hogy már hét hat éve rá vagyok izgulva a sorozatra, szóval kicsit elfogult leszek, de ennyi szerintem belefér, mert tényleg nagyon fasza kis sorozat.

Azt is előrebocsátom, hogy az eredeti angol verziót nem láttam, úgyhogy akinek az az alfája és az omegája, hogy az eredeti sokkal jobb, elhiszem neki.

Gallagherék egy csóró család, valahol Chicagóban. Az apa, Frank (William H. Macy) alkoholista, és inkább hasonlít egy hajléktalanra, mint igazi apára. A gyerekei csak dísznek vannak, vagy azért, hogy több pénzt csaljon ki velük az államtól, vagy hogy kölcsönvegyen pár üveg sört a hűtőből. 

Kedvenc hobbija, hogy a kocsmában szidja a kormányt, és különböző összeesküvés elméleteket gyártson a lobbikról, és mindent, és mindenkit hibáztasson az elbaltázott életéért.

A legnagyobb lánya, Fiona (Emmy Rossum) a család tartóoszlopa. Igyekszik mindent megadni a gyerekeknek, akár lop, csal hazudik. A szerelmi élete elég zűrös, találkozik Jimmyvel (Justin Chatwin), akiről kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát , viszont sok pénze van, menő kocsija, és vicces is.

shameless_us.png

Tovább

A részeg őrangyal

Az angyal lecsatolta a szárnyait, és beletette a nagy utazótáskába. Rágyújtott egy cigire. Izzadt, a ruhája pedig csupa vér volt.

Bement a kocsmába, és kért egy rövidet. Lehúzta, és kikért még egyet.

– Nehéz nap? – kérdezte a csapos, miközben magának is töltött.

– Ez egy seggfej – mondta az angyal. – Szerintem felmondok.

– De te nem mondhatsz fel, Őrangyal vagy.

– Tudom, baszki csak képletesen értettem.

– Már megint mi húzott fel?

– Nekiállt falat építeni. Azt mondja, fal kell Mexikó és az Egyesült Államok közé. Fogott egy ásót, és nekiállt ásni. Aztán átkiabált a gringóknak, hogy fizessék ki neki a téglákat, meg a betont, és ne merjenek átjönni.

– De ez még nem olyan nagy gáz, nem? Úgy értem, mindenki csinál baromságokat.

– Áh, nem csak ez húzott föl. Kaphatok még egyet? – Ivott egyet, aztán folytatta.  – Hálistennek megtalálta a Twittert is. Szerinte rohadt hideg van, úgyhogy nincs globális felmelegedés. Próbáltam neki súgni, hogy Golf-áramlat, olvadó jég, de cseszett rám.

– Hát figyelj, van aki máshogy gondolkozik, nem kell ezen rugózni.

z03.jpg

Tovább

Black Mirror

Mivel ezelőtt héten néztem meg a harmadik évad első részét, úgy gondoltam itt az ideje elővenni a régi klasszikus, és rittyenteni róla pár sort, mert nagyon jó sorozat, és tényleg megérdemli.

Szóval a Black Mirror.

Az ismerősök, haverok, barátok már csak felsóhajtanának, ha meghallanák ezt a címet, annyit nyúztam őket ezzel. Pedig tényleg megéri. Ez a brit minisorozat olyan, mint egy csepp víz a szaúdi sivatagban.

A Black Mirror amolyan fekete bárány, ha úgy tetszik mostohagyerek a sorozatok között. Mindegyik része másról szól, különbözőek a rendezők, más a mondanivaló és a színészgárda..., így sokakat elriaszthat. De ez az előnye, nem pedig a hátránya. Mert egy olyan sci-fit tár elénk Charlie Brooker, és csapata, ami rémisztő, magával ragadó és szétvágja az ember agyát.

Olyan szatirikus tükör, ami akár egy-két-három éven belül is bekövetkezhet. Komolyan, félelmetes azt látni, mit művel a technika, vagy az emberi hülyeség a társadalommal úgy, hogy mi is tevékeny részesei vagyunk.

Most pedig spoilermentesen, a részekről.

blackmirrortitlecard.jpg

Tovább

Ezekre a zenékre írok

Van, hogy csak néma csendben tudok pötyögni, néha meg ordít a fülembe a Rolling Stones. Nem tudom, mitől függ, talán hangulat, talán valami más, de ha éppen olyanom van, ezeket a zenéket szoktam hallgatni:

 

1. Rolling Stones - Gimme Shelter

Ha már a bevezetőben megemlítettem, ez az egyik abszolút kedvenc. Lisa Fischer vokáljával egyszerűen zseni.

Tovább

How it's Made

...avagy így készült, a Csonkok hullnak

 

Van, hogy az ihlet csak úgy megszállja az embert, leül, lepötyög pár oldalt, elégedetten megvakargatja magát, megpaskolja a vállát, és lefekszik aludni. Ez a könnyebb eset, én speciel imádom, de ilyen csak minden szökőévben van.

Amikor leültem, hogy megírjam a Csonkok hullnak-ot, először a címet akartam kitalálni, mert hát ugye kapcsolódnia kellene a témához. Talán fél órát szűköltem, aztán elengedtem a dolgot, és elkezdtem írni.

Maga az alapsztori már megvolt a fejemben, és néhány karakter is. Laszlo nyomozó például úgy jött a képbe, hogy a könyv, egy pályázatra készült, a Megakrimire, így meg kellett felelnie pár kritériumnak. Az egyik az volt, hogy legyen benne valami, ami magyar vonatkozású, úgyhogy Laszlot elküldtem az USA-ba dolgozni.

Nem akartam főhőst, csak karaktereket, akik élik az életüket. Se fekete, se fehér (nem, nem a rasszista vonatkozásban) embereket nem akartam, inkább szürkéket, hol világosabb, hol sötétebb árnyalattal. Nincs tökéletes hős, nincs tökéletes zsaru, férj, vagy apa, mindenki csetlik-botlik és próbál túlélni, valahogy úgy, ahogy mi is.

 

img_20161025_203738.jpg

 

Tovább

Kicsöngettek


A parkban ültem egy padon, és csak néztem. Néztem a sárguló faleveleket, néztem, ahogy leválnak a fáról, és a földre hullnak. Néztem, ahogyan a fátyolfelhők eltakarják a napot, és minden elsötétül. Embereket láttam, akik kabátban sétáltak, és beszélgettek, mókusokat, ahogyan görgetik a makkot a levelek között. És üzekedő kutyákat láttam a bokrok között, akik miután megtették, amit megkövetelt a haza, jóízűen lehugyozták a legközelebbi fa törzsét. Akárhogy is néztem, már az ötödik sörömnél tartottam, és eltelt a semmivel négy óra.
Aztán valami hirtelen történt. Először csak egy fiatal csaj jött, aki a barátját ütögette egy vonalzóval. Utána jött egy ecsethajú srác, aki az arcomba pöckölte a félig elszívott cigijét. Utánuk két lány, akik jóízűen mesélték mekkorát dugtak tegnap este. Az egyik hozzátette, hogy hiába volt két sráccal egyszerre, romantikusnak számít, mert gyertyák égtek az ablakpárkányon.
Mire kettőt pislogtam, három tini vett körül engem, a sörös dobozokat, és a padot.
letoltes_5_1.jpg

Tovább

Késő éjszakai túlóra


A lámpa csak pislákolt, és olyan félhomály volt, hogy ha viszketett volna, a tökömet sem tudtam volna megvakarni. Szar kedvem volt aznap éjszaka, akkor tudtam meg, hogy meghalt David Bowie, és a főnökeim három liternyi marhavért öntöttek poénból a boncterem padlójára.
Fogtam a felmosót, belemártottam a vödörbe, és sikáltam. A kék linóleum padlón mintha egy rituális gyilkosságot követtek volna el, minden csupa vér volt. Úgy éreztem, sosem lesz vége, közben pedig Bowie – Heroes című száma zakatolt a fejemben.

Hirtelen elment a világítás. Más már régen összeszarta volna magát a tudattól, hogy egyedül van, összezárva harminchat halottal, de én már megszoktam a gondolatot. Kint, az éjszakában hullani kezdtek a hópelyhek, láttam a tetőablakon keresztül. A hold adott egy kis fényt, úgyhogy elő tudtam venni a mobilomat, és világítani vele, amíg előkotrok egy új villanykörtét.

morgue.JPG

Tovább

Világvége


Éppen azon gondolkoztam, hogy elfogyott-e az utolsó korty söröm, vagy találok-e még valamit az alján, amikor bemondták a tévében. Ott ültem a kanapén, egy szál alsógatyában, és a köldökömből piszkáltam a szöszt.
– Üdvözlöm Önöket, Robert Newton Thompson vagyok. Kedves hölgyeim, és uraim… biztos információink vannak arról, hogy holnap este kilenc óra, tizenegy perckor meteor fog csapódni a Földbe, és minden élet, az utolsó szálig kipusztul. Az elnök hamarosan rendkívüli beszédet tart. A katonai erők megkezdték az evakuálást az óvóhelyekre. Aki teheti, azonnal menjen a déli hídhoz. Most kaptuk a hírt, hogy több országban elharapódzott az erőszak, megkezdődtek a fosztogatások. A rendőrök hol próbálják megfékezni az tomboló tömeget, hol bankot rabolnak. Húsz óránk maradt, hölgyeim és uraim. A hírek, amiket hallottak a tőlem az elmúlt négy évben, itt a tizenhármas csatornán, manipuláltak voltak, kormányzati megrendelésre történtek, és erősen ferdítették a valóságot. Azért mutattunk annyi pandát és celebet, hogy eltereljük az Önök figyelmét a valóságról. Hát, ennyi hölgyeim, és uraim. Köszönöm, hogy eddig is velem tartottak. Ja, és meleg vagyok!
Egy sípolás és a tizenhármas csatorna szignálja. Kikapcsoltam a tévét.
Hirtelen kopogtak. Kinéztem az ablakon, hogy ki akar még ilyenkor is cseszegetni. Egy egyenruhás férfi állt az ajtóban, mögötte az ég koromsötét volt, megnyílt és mintha parazsak hullottak volna az égből. Kinyitottam az ajtót.
the_end_book.png

Tovább

Szépségverseny

Amikor megkerestek, hogy legyek egy helyi szépségverseny zsűritagja, egyből eldobtam a meghívómat. Már a gondolatától is ásítottam, hogy anorexiás, önigazolási problémákkal küzdő lányokat pontozzak, izzadó homlokkal. Aztán rám ült az unalom, a határidőnaplómban is csak annyi szerepelt, hogy „Munkanélküli vagyok.”, így mégiscsak elfogadtam.
Kikészítettem magamnak egy öltönyt, és egy inget másnapra, beállítottam az órámat délután négyre, nehogy elaludjak, és lefeküdtem.
Amikor másnap ott ültem, háromnegyed hatkor azon a kemény, fatámlás széken, már tudtam, hogy hiba volt. Ittam egy pohár vizet, és megnéztem a társaimat. Egy vékony, szemüveges, Woody Allen hasonmás ült mellettem, a jobbomon pedig egy törpe. Ő jó arcnak tűnt, három mérettel nagyobb szmokingot vett föl. Szerintem csak direkt csinálta. Lázadásból.
Nem tudtam igazán mire vélni ezt az egészet. Ronda, kövér nők sürögtek-forogtak, kis tüllökkel, amik szerintem sohasem voltak igazán jók rájuk. Aztán elsötétült a terem.
feature_beauty_contest_banq_p48s1p16508.jpg

Tovább