A parkban ültem egy padon, és csak néztem. Néztem a sárguló faleveleket, néztem, ahogy leválnak a fáról, és a földre hullnak. Néztem, ahogyan a fátyolfelhők eltakarják a napot, és minden elsötétül. Embereket láttam, akik kabátban sétáltak, és beszélgettek, mókusokat, ahogyan görgetik a makkot a levelek között. És üzekedő kutyákat láttam a bokrok között, akik miután megtették, amit megkövetelt a haza, jóízűen lehugyozták a legközelebbi fa törzsét. Akárhogy is néztem, már az ötödik sörömnél tartottam, és eltelt a semmivel négy óra.

Aztán valami hirtelen történt. Először csak egy fiatal csaj jött, aki a barátját ütögette egy vonalzóval. Utána jött egy ecsethajú srác, aki az arcomba pöckölte a félig elszívott cigijét. Utánuk két lány, akik jóízűen mesélték mekkorát dugtak tegnap este. Az egyik hozzátette, hogy hiába volt két sráccal egyszerre, romantikusnak számít, mert gyertyák égtek az ablakpárkányon.

Mire kettőt pislogtam, három tini vett körül engem, a sörös dobozokat, és a padot.