Emlékszem, hogy azon a nyári estén, nyitva volt az ablak. Mondjuk hiába, mert a meleg szoba, még melegebb lett. A forró szél, csak a tücskök, és a bagzó macskák hangját hozta be. Valami nehezet ehettem aznap este.

Emlékszem, hogy futottunk egy szőrös kutya elől. Háromszor akkora volt, mint egy dán dog, és két sorban voltak a fogai. A szemei izzottak, mint a vöröslámpás negyed utcái. Aztán találtunk egy ajtót, befutottunk rajta, becsaptuk, és hallottuk, hogy ez a hatalmas rohadék nekifeszül a fának. Tartottuk, aztán kireteszeltük. Majdnem benyomta, de a lemezek még bírták. Hallottuk a dörömbölését, még azt is, ahogy a nyála az ajtónak csapódik.

Aztán, ahogy fújtunk egymás mellett, rájöttem, hogy nem ketten jöttünk, csak én egyedül. Egy másik fej nőtt ki a bal vállamnál, egy ronda nagy tumor. Majdnem ugyanúgy nézett ki, mint én, csak kicsit jobban le volt strapálva. Mintha végig húzott volna öt évet, három műszakban, egy gyárban.

– Ez közel volt – mondtam. – Szerinted betöri?

– Kizárt, bírja ez. Rágyújtok egy cigire, kérsz?

Nem kértem, de hagytam, hogy rágyújtson. Látszott rajta, hogy jót tesz majd neki.

– Ha ez a dög betör – mondta –, akkor mindketten meghalunk. Szerintem gyújtsál rá, tök mindegy.

– Jól van, adj egy szálat. – Adott, és meggyújtotta.

– Egyáltalán honnét a tökömből jött ez? Remélem nem itt halunk meg, annyi minden volt még, amit meg akartam csinálni, de nem tudtam.

– Például? – kérdeztem.

– Egy lánnyal dugni, vagy leugrani egy magas háztetőről, ejtőernyővel.

– Én nem tudom, mit csinálnék, szerintem imádkoznék.

– Minek?

– Mert van valami felsőbb hatalom, aki kell ilyenkor, érted, aki azt hiszed, meg tud védeni.

– Isten halott. Ezt már Nietzsche is megmondta. Vagy ha van is, közönyösen nézi, mi történik itt. Szerintem engedd el, foglalkozz inkább az élettel. Éltél te egyáltalán?

– Persze, van már két diplomám és van egy lány, aki tetszik, ő lehet, hogy a feleségem lenne. Aztán gyűjtenék elég pénzt a házra, meg a gyerekekre.

– Hehe! Úgy beszélsz, mint akinek mindegy, felzabálja-e a dög.

A dög, mancsával betörte az egyik falemezt. Már éreztük a szagát.

– Szerintem te rosszul értelmezed az életet.

– Miért, te hogy élnél?

– Innék egész nap, mindennap mással dugnék, és körbejárnám a földet. Minden nemzetből megdugnék egy csajt, és az összes óceánba belemennék legalább egyszer.

A szörny ránk törte az ajtót. A bal kezem eldobta a cigit, a jobb próbált védekezni, de a dög a dupla fogaival simán széttépett minket.

Arra riadtam, hogy a szomszéd kutyája ugat a kertünkben. Tiszta víz voltam, a lepedő is teljesen átnedvesedett. Aztán reszketni kezdtem. Nem tudtam semmit sem, de rohadtul féltem. Nem tudtam, melyikünknek is volt igaza, és melyikünk is élt igazán.